150 darabra fölszabott képnek egy-egy darabját küldtem el egy-egy embernek, akit fontosnak tartottam.
Nem mindenkit ismertem közülük személyesen.
A képdarabok önmagukban is szépek voltak.
A kiállítás egyik részlete egy fehér, számozott tábla volt, 150 fehér számmal, 150 üres téglalap.
A képek hátulján lévő szövegben megkértem a címzetteket, hozzák magukkal a képet, képrészletet. Egyszerre játszottam a 150 emberrel. Azzal is, aki távol maradt.
A hiánya számozott, látható hiánnyá vált.
Ők nem tudták, hogy a színes felületdarabok mivé állhatnak össze.
Amikor az első részlet a helyére került, érthetővé vált a kép.
Naponta változott a látvány, ahogy érkezett egy-egy újabb részlet.
Aki távol maradt, nem tudta, hogy jellé vált a hiánya, aki eljött, az nem tudta, hogy az arcom egy darabját hozta vissza.