|
|
A széthajtogatható leporelló egy dialógus.
Az alkotók egymás számára készítettek képeket, távollétük
ellenére bepillantani vágytak a másik életterének részleteibe,
hogy egy fiktív történet illúziójában éljék át vágyaikat.
A kép-párok, a levél-, valamint sms-részletek az emberi
kapcsolatok tartózkodó, kibontakozni vágyó állapotait tükrözik.
A leporelló másik oldala üres.
A kapcsolat véget értével a korábbi, elmélyülő
kép-szöveg dialógus önálló monológgá vált.
A megmaradt képek a széthajtogatás folytán szabadon értelmezhetők, az időben való közlés elveszti dimenzióit,
a közeledés és távolodás szavai egymásba hajtogathatók,
az első és utolsó képek egymás mellé rendezhetők.
|
|
|